, (kap-a-al-ó-d-oz-ik) belsz. m. kapálódz-tam, ~tál, ~ott. 1) Szoros ért. haragból, szeszélyből, pajkosságból, nyugtalanságból a földet lábaival vágja, rúgja, péld. a szilaj ló. 2) Szélesb ért. lábaival rugdalódzik, lábait heverve hányja veti. Kapálódzik a lefogott csikó. Kapálódzik a birkozásban lenyomott gyerek.