, (ki-tetszik) ösz. k. 1) Szembeötlő jelek, tulajdonságok által kitűnik, kilátszik. A nagyok kitetszenek a kicsinyek közől. A szerecsen kitetszik a fehérek közől. A tornyok, paloták, templomok kitetszenek. A szamár is kitetszik a juhok közől. (Km.). 2) Bizonyos eredményeknél vagy működésnél fogva kitünik. Harczban tetszik ki bizonyosan, ki a vitéz. A próbatétből tetszik ki, mint iparkodott a tanuló. Csak kitetszik, ki az ember. V. ö. TETSZIK.