, (ki-tér) ösz. önh. 1) Kilép az útvonalból, hogy más jövő-menőnek helyet adjon, vagy hogy valamit kikerüljön, vagy akármely más okból. A szemközt jövő népcsoport elől kitérni. A kátyu elöl kitérni. Az alvó kocsis lovai hamar kitérnek az útból. Terhes szekérnek, részeg embernek az Isten is kitér. (Km.). 2) Átv. ért. a kapczáskodó, ellenkező embernek enged, vagy kikerüli őt, hogy az ellenszegülési alkalmat akadályozza. Ezen ember előtt legjobb kitérni. Kitért előle, s ott hagyta. 3) Átv. ért. bizonyos vallási felekezetből kilép. 4) Használják némely vidékeken: kifér helyett is. V. ö. KIFÉR.