, fn. tt. kiszi-t, tb. ~k. Gömörben jelent savanyú böjti levest. Tótul: kiszelicza ugyanazt jelenti, a kiszeli (savanyú) törzstől. A székelyeknél kocsonyaforma étel neme zabtócsbúl (vizzel megforrázott zablisztből); kovászszal megkeletve úgy főzik mint a kását, s téjjel vagy szilvalével eszik; csak nyelni kell, de megrágni nem szokás. (Kriza J.). Néhutt: kesze, v. kisze, v. kiszil. V. ö. KESZE, KESZŐCZE.