, (kereszt-ěl-ő) fn. tt. keresztelő-t. 1) Személy, ki keresztel, ki a keresztséget föladja. Keresztelő szent János. 2) Innepély, melylyel a keresztelés véghez vitetik. Keresztelőre menni. Keresztelőben lenni. 3) Lakoma, melyet keresztelés alkalmával adni szoktak. Keresztelőbe menni. Máskép: paszita.