, (ker-es-mény) fn. tt. keresmény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. 1) Azon tárgy, melyet valaki keres, különösen elveszett jószág. Kinek vagyon veszendéke, nálam leszen keresménye. (Km.). 2) Szerzemény. Hamis keresmény nem száll harmad örökösre (Km.). Nem fiadzik meg a hamis keresmény. (Km.).