, (ker-ől-ő) mn. és fn. tt. kerőlő-t. Aki valamit kerőlve körüljár, vagy aki valamitől ovakodva bizonyos távolságban tartja magát. Erdőkerölő. Oskolakerölő. Dologkerölő. Kasza-kapakerölő. Akasztófakerölő. Különösen mint főnév, önállólag használva, jelent csőszt, határra, erdőre fölvigyázó személyt.