, (kěnyér-héj) ösz. fn. A kenyérnek külseje, kérge, mely a bélnél keményebb. Piros, megégetett, fekete, ropogós kenyérhéj. Pirított kenyérhéjat adni a tojó tyúkoknak. A kenyérhéjat lehámozni. A kenyérhéj is mézes falat gyanánt esik az éhes embernek. (Km.). Kenyérhéjban is alig eszik eleget.