, (ken-ed-ék) fn. tt. kenedék-ět, harm. szr. ~e. Szorosabb elemzés szerént vagy kendék a kend, vagy keneték a kenet törzsöktől. Jelenti azon szert, mely kenő, kenőcs gyanánt használtatik, s czélja inkább holmi testi bajokat lágyítani, enyhíteni, mintsem szépíteni. Szakgatás, csömör elleni kenedék.