, (kem-ény-kěd-ik) k. m. keménykěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Anyagilag szilárd, mereven, hajthatatlan természetüvé leszen. Keménykedik a sár, midőn fagy. Keménykedik a sokáig heverő kenyér. 2) Átv. ért. mondják emberről, ki szigorú, visszataszító hajthatatlan indulatot ölt, vagy gyakorol. V. ö. KEMÉNY.