, némely szójárásokban KÖLLŐS, (kör-l-ő-ös) mn. tt. kellős-t v. ~et, tb. ~ek. Eléjön e kitételben: kellős közepe, azaz kellő közepe valaminek.
"Éjen (= én) elmenek, rózsám, valamerre,
Magyarország köllős közepibe,
Ott beszállok, liliom képébe,
Édesz anyám háza elejibe.
Csángó népdal. (Erdélyi J. gyüjt.).