, (kel-et-len) mn. tt. keletlen-t, tb. ~ěk. 1) Ami nem kapós, amit meg nem vettek, el nem használtak. A keletlen árukat visszavinni, alább szállítani. 2) Mondják tésztáról, mely meg nem kelt.
"Árpa kenyér keletlen
N. alispán kelletlen.
Gúnydal.
Határozóként am. 1) el nem kelten; 2) meg nem kelve.