, (kel-encz-e) fn. tt. kelenczét. Törzsöke valószinüleg a görbét, kerekdedet jelentő kel vagy kal. Jelent méhkast, mely rendesen kerekalaku. A hason értelmü köpü-ben is a gömbölyüség alapfogalma rejlik. Igy lett a gömbölyüt jelentő latin: alvus, alveus után alvear. V. ö. KEL, (1), elvont gyök.