, (kar-ap-ol) áth. mt. karapol-t. Mátyusföldén am. karikásan, vagy félkörben megöntöz, behint valamit vizzel p. lyukas bögrével söprés előtt bekarapolják a szobát; a pap pemettel bekarapolja a nápet; a molnár bekarapolja a garatra öntött gabonát. 2) Önh. ige, és hangutánzó, s am. kerepel, kelepel.