, (kap-cza-as), mn. tt. kapczás-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Kapczával biró, ellátott; kapczába tekert. Fekete kapczás katonák. Kapczás lábak. Kapczás ló, melynek körömházán kapczaforma csomósodás van. Kapczás ökör. 2) Midőn a fogást ragadást jelentő kap igétől ered, am, másokba kapni, másokkal veszekedni szerető.