, (kacz-aj) fn. tt. kaczaj-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Képzése olyan, mint a moraj, zörej, zsibaj hangutánzóké. Jelenti azon erős torokhangot, mely a kaczagva nevető ember szájából hallatszik. Nagy kaczajt ütni. Kaczajjal eltölteni a házat. Köz kaczaj támada, midőn eléadta indítványát.