, (kěgy-el-ěm-ez) önh. m. kegyelmez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Kegyelmet ad, megenged, megbocsát; szánakozásból jót tesz. Különösen a törvényszabta büntetést elengedi, vagy enyhíti. Az imanyelvben főképen használtatik. Irgalmazz, kegyelmezz. Uram irgalmazz nekünk, Krisztus kegyelmezz nekünk. (Litania).