, (kěcz-ěl) elavult ige, melyből kěczěle származott. Valamit beburogat, különösen fejét vagy derekát beköti, általköti. Igeneve kěczělő, keczele. Törzsöke a csomós gömbölyüt jelentő kět köt v. kěcz köcz. És így kěczěl köczöl am. kětěl kötöl; mert mondják, kětény és fejkětő e helyett: kötény, fejkötő.