, (kép-ez-el-ěg-és) fn. tt. képzelgés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Az elmének azon nemü működése, melynél fogva képzeleg, azaz hiú, üres képekkel foglalkodás, az elmének oly gondolatokon való futtatása, melyeknek valódi, tapasztalati alapjok nincs, sőt az okoskodó észnek szabályaival sem egyezők.