, (kéj-te-len) mn. tt. kéjtelen-t, tb. ~ěk. 1) Ami örömérzetet, gyönyört, nem nyújt, az érzelmeknek kedves táplálékot nem ad. Kéjtelen puszta vadonság. 2) Akaratlan, vágyunkkal, kivánságunkkal ellenkező; szokottabban: kénytelen. Kéjtelen útra menni. Határozókép am. kéjtelenül, kéj nélkül.