, (ki-süt) ösz. ön- és áth. Önhatólag am. kivilágít; leginkább a hold- és napról mondják.
"Kisütött a nap sugára,
A szeretőm ablakára."
Népd.
Áthatólag 1) Kellőleg megsüt. Jól kisütni a kenyeret. Különösen rántva megsüt. Zsíron, vajon kisütni valamely tésztát, halat, csirkét. 2) Kiéget. Tüzes vassal kisütni valaki szemét. A forró nyár kisüti a mezőket. 3) Lövőszert kilobbant. Kisütni az ágyut, puskát. 4) Átv. ért. valamit napfényre derít, világosságra hoz. Vallatásokból kisütni a büntetteseket. V. ö. SÜT.