, (ki-száll) ösz. önh. 1) Repülve kiindúl valahonnan. Tüszvészkor a galambok kiszállanak búgjaikból. A puskadurranás által fölrezzentett madarak kiszállanak a nádasból. 2) Szélesebb ért. bizonyos helyre vagy helyről kilép. Kiszállani a csatasikra. Kiszállani a kocsiból, hajóból. Kiszállani a partra. 3) A székelyek az olyan részeges emberről is mondják, aki bizonyos időben házát elhagyva sokáig korcsmákon hever, hogy kiszállott. (Ferenczi János). V. ö. SZÁLL.