, (kis-asszony) ösz. fn. Legszorosb ért. úri családból származott hajadon leány. Herczeg-, gróf-, báró-, nemes kisasszony. A közép rendű hajadon a népszokás szerént: leányasszony. Szintén így szokták czimezni az alsóbb rendü nemes leányokat. A társadalmilag bevett divat szerént kisasszonyok az úgynevezett tisztesb rendüek hajadon leányai is. Igényt tartanak rá, s köz életben megtiszteltetnek e czimmel mind azon polgári rendü hajadonok, mik müveltségök, legalább külső viseletök által az uri rendüekhez többé-kevesbé hasonlók. Sok a kisasszony, kevés az urfi. (Km.). E czimmel tisztelték meg jámbor őseink a boldogságos szűzet, midőn azon napnak, melyen az anyaszentegyház születésének emlékét innepli, kisasszony napja nevet adtak. A ,kisasszony-nak mint czímnek ellentétként megfelel: nagyasszony, melylyel a közép a háznál az idősb asszonyt, illetőleg anyát tiszteli meg, kinek ,kisasszony leánya van; néha azonban az ,ifiasszony (fiatal házasnő) ellentéteül is. Midőn kis termetü asszonyt jelent, külön irandó. Ezen kis asszonynak mily nagy ura (férje) van. Hasonlóan különböznek: nagyasszony, mint czím, és nagy asszony.
Némelyek a ,kisasszony első részét a török kïz-ből származottnak vélik, mely am. leány; szűz. Azonban ezt teljesen megczáfolja a czímül használtatni szokott ,nagyasszony nevezet, mint a ,kisasszony ellentéte.