, (kis-ebb-ség) fn. tt. kisebbség-ět, harm. szr. ~e. 1) Bizonyos mennyiségnek, mekkoraságnak azon viszonyos állapota, melynél fogva egy másikhoz mérve kevesebb részekből vagy számból áll. Az inditványozó pártja kisebbségben maradt, azaz többen voltak az ellenpártiak. 2) Átv. ért. állapot, melyben az van, kit gyaláznak, kinek becsületét kisebbítik. Kisebbséget szenvedni.
"Ki énnekem vagyon oly nagy kisebbségemre."
Tinódi.".