, (ki-sül) ösz. önh. 1) Kellőleg megsül. Kisült a kenyér, szedjétek ki. 2) Mondjuk a mezőkről, midőn a nagy meleg miatt kiszáradnak, s mintegy kiégnek.
"Nekem már a rét hímetlen,
A mező kisült."
Csokonai.
3) Mondják a lőszerekről, midőn kilobbannak. Kisül az ágyu, mozsár, puska. 4) Átv. ért. valamely rejtett, nem tudott dolog kiviláglik. Kisült rá, hogy tolvaj. V. ö. SÜL.