, KISÉRTET, (kpés-e-er-t-et) fn. tt. kisértet-ět, harm. szr. ~e. 1) Állapot vagy helyzet, melyben az van, kit erkölcsi próbára tesznek, vagyis bibliai, és vallási értelemben, bünre csábitó, ösztönző, ingerlő körülmények. Ezen értelme van az úrimádsági kérésnek: És ne vigy minket kisértetbe. 2) Véletlenül, különösen éjjel megjelenő lény, a babonás nép hite szerént, ijesztő lélek. Az elhagyott várakban járó kisértetek. Éjfélkor kisértetet látni. Innen szélesb ért. minden rendkivüli sovány, ijesztő alakot kisértetnek mond a nép.