, KISÉRT, (kés-e-er-t) áth. m. kisért-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Elemzésre nézve l. KISIK. 1) Valamit próbára tesz, vagyis új helyzetbe, új állapotba tétel által meg akarja tudni, miféle tulajdonságai vannak. Tűz által kisérteni az aranyat, ha valódi-e? Hajtogatás által megkísérteni a kardvasat. 2) Valamely kétes dolgot próbál, mely némi veszélylyel vagy koczkáztatással, vagy nehézséggel jár. Kevés emberrel ütközetet kisérteni. A zajos Dunán megkisérteni az átkelést. Szerencsét kisérteni. (Szalay Á. 400 m. levél). 3) Valaminek véghezvitelére az előzményeket már munkába venni, pl. a tolvaj megkisérli a lopást, midőn a házba már beoson vagy beront, a pénz- vagy ruhaszekrényt már feltöri, de semmit el nem visz, mert talán megfélemlett vagy elriasztották. 4) A lelki tulajdonságokra, különösen az erkölcsiekre vonatkozólag, valakit oly helyzetbe tesz, melyből kitünhetik, ha van-e szilárd jelleme, tántorithatlan becsülete, erkölcsi érzete, vagy nincs. Az Isten megkísértette Ábrahám hűségét, midőn fiát feláldoztatni kivánta. A Szentirás értelmében, a sátán, a világ, a test megkisérti az embert, midőn alkalmat nyújt, midőn ösztönt és ingert ad az erkölcsi törvények megszegésére. Némely vidékeken a nép hibásan használja a kísért igét kísér helyett.