, KISÉR, (kis-e-er v. kés-e-er) áth. m. kísér-t. Elemzésére nézve szabatosabb volna késér, de kísér v. kisér jobb hangzásunak tünik fel és szokottabb. V. ö. KÉSIK és KISIK. 1) Valakit utitársul követ, utjában vezet, segít. Valakit barátságból haza kisérni. A járatlan idegent elkisérni. A kisdedeket oskolába kisérni. 2) Szélesb ért. valakivel egy uton, egy irányban megy, valakit nyomon követ. Valakit kiváncsiságból, lesből távolról kisérni. A feltünőleg szép hölgyet kisérik a férfiak. A különös öltözetű idegent utczahossznt kisérik a gyermekek. A dögleni készülő gebét hollók kisérik.