, KISÉRET, (kés-e-er-et) fn. tt. kiséret-ět, harm. szr. ~e. 1) Elvont ért. menetel, melyet valaki utitársul máshoz csatlakozva tesz. 2) Azon társak, személyek öszvege, kik valakivel utitársul mennek. Többek kiséretében beutazni valamely vadon tájékot, tartományt. A foglyot katonák kiséretében tovább szállítani. 3) Azon személyek öszvege, kik a menőt, utazót akár mint hozzátartozók, akár mint idegenek nyomon követik. A király nagy kisérettel tartotta bemenetelét.