, (kis-ik) k. m. kis-tem, ~tél, ~ětt. Elavult ige. Eléfordúl a müncheni codexben: Coepit pavere et taedere, "kezde kisni és gyetretni," mely szót ugyanazon codex más helyen retteg igével fejez ki. Rokon értelmü: kisálkodik, mely Erdősi szerént halállal való tusakodást jelent. V. ö. KESA, KESASÁG, KESÁLKODIK. Mindkettőnek alapértelme belső mozgalom v. küzdelem, minthogy mind a retegés, mind a halálos tusakodás belső megindulás által nyilatkozik. Ennélfogva a kisik ige eredeti értelme: mintegy küzdve mozog; másod alkalmazott értelme: retteg. Részesülője kiső, kise, innen kise-fa, am. rángatódzva mozgó v. rezgő fa, melyet az előforgatú kocsi v. szekér rúdjához akasztanak.
A kise részesülőből er képzővel lehetett kisér is, valakit útitársul követ, menésében vezet vagy segít. A latin comitari am. együtt menni, a német begleiten Adelung fejtegetése szerént am. be-ge-leiten, elvezetni. Az alapfogalom mindenütt olyan mozgás, menés, mely egy másik lény mozgásával vagy menésével van összefüggésben. Egyébiránt a kisér szót helyesebben vagy legalább közelebbről késik szóból származtatjuk. V. ö. KÉSIK.
Kísér törzsöktől lett: kisért (tentat, explorat, periclitat), s jelent 1) valamely külső mozgatást, vagyis oly munkásságot, mely egy másik test munkásságának, erejének, szilárdságának állapotját megvizsgálja, próbára teszi; 2) belső szellemi mozgatást, különösen erkölcsi tekintetben az akaratnak próbára tételét, ha vajjon állandó-e az erényességben? Innen kisértet (tentatio), am. az ekrölcsi erőnek megingatása, megrázása. Midőn pedig kisértet am. spectrum, (Gespants), akkor közelebbi értelme lehet félelmet gerjesztő lélekjelenés v. ijesztő szellem is, melyek látására kisik az ember. Hasonló öszvefüggés van a tór strassidlo (kisértet) és strassit (ijeszteni) szók között; noha a magyar ,kisértet itt is inkább ,kisérő szellem értelmével bír.