, KISBIRÓ, (kis-biró) ösz. fn. A falusi öregbirónak segédje, s mintegy jobb keze, ki egy személyben bemondó, rendőr, tanácsszolga, börtönőr, hajdu. Több vidéken: pógár (= polgár). Átv. képes ért. lelkiesméret, melynek birósága alá jut legelőször is minden, ami jót vagy roszat teszen az ember; az öregbiró pedig maga az Isten. Vádolja v. furdalja a kisbiró. Magával hordozza a kisbirót. Nem lehet a kisbirót megvesztegetni. Mit mond ehhez a kisbiró? V. ö. BÍRÓ.