, KISBĚTÜ, KISBÖTÜ, (kis-betű v. ~bötű) ösz. fn. Az irásban és nyomtatásban azon betű alak, melyet rendszerént a beszéd szövegében, különösen a szók közepén használunk; ellentéte: nagybetű, melylyel mondatok, tulajdonnevek stb. kezdő betűjeként élünk.