v. ~RÁNDUL, (ki-rándúl) ösz. önh. 1) Bizonyos nyugvó, veszteglő állapotból erős rántás által kimozdúl. A sárból kirándúl a szekér, ha jól megrántják. 2) Valamely tag kimozdúl csuklójából. Bokában kirándult a lába. 3) Futtában, hamarjában, kis időre kikocsiz valahová. Falura, szomszéd városba kirándulni. Néha am. a fő utvonalról mellékesen félre csap. Győrön keresztül utazván, kirándultam a Pannonhegyre. V. ö. RÁNDÚL.