, (ki-rúg) ösz. áth. Valakit vagy valamit hozzá rúgva kihajt, kitaszít valahonnan. Ha nem takarodol szép szerével, mindjárt kirúglak. Aljas beszédbe való. Önh. tulajd. ért. mondják hámba fogott, vagy bizonyos korlátba szorított baromról, midőn lábait a hámlötelen vagy korláton kivül kitolja, kitaszítja. A szilaj csikó hamar kirúg a hámból. Átv. ért. az erkölcsi szabályok korlátai közől kicsap. Ez a fiatal ember gyakran kirúg. V. ö. RÚG.