, (ki-rekesztő-jog) ösz. fn. 1) Jog, melynél fogva valakit bizonyos birtokból vagy helyről ki lehet zárni. Atyai kirekesztőjog, mely által némely esetekben, és némely birtokból kizárhatja a fiát. Némely városok kirekesztőjoga volt a legujabb időkig, mely szerént a zsidókat kebeleikből kizárták. 2) Oly kiváltsági jog, melyet valaki mások kizárásával bír, vagyis, melyet másoknak gyakorolni nem szabad, pl. midőn valaki új találmányt lel, melynek üzésére az illető kormánytól bizonyos ideig egyedül ő bir engedélyt.