, (ki-rak) ösz. áth. 1) Holmit mutatványul kitesz. A kalmárok kiraknak némely árukat a bolton kivül. A vásárlónak különféle kelméket kirakni. 2) Ami öszve volt rakva, betakargatva, kiszedi, és bizonyos rendben, sorban kiállítja. A gyárból szállított kelméket kirakni a ládákból. A kosárból kirakni a gyümölcsöt. 3) Valaminek fölszinét bizonyos testekkel födi, vagy tarkázza, ékesíti. Kővel kirakni az utczákat. Gyöngyökkel, drágakövekkel kirakni a díszkard markolatát. 4) A kártyákat némi mesterségek mutatása, vagy jósolás végett bizonyos rendben és sorban széthelyezi. V. ö. RAK.