, (király-i) mn. tt. királyi-t, tb. ~ak. Általán, ami a király személyével, hatalmával, s minden hozzá tartozóval viszonyban van. Királyi méltóság, hatalom, kegyesség, kegyelem, adomány, kinevezés. Királyi módon. Királyi kincsek, jószágok. Királyi jövedelem, haszonvétel. Királyi kisebb haszonvételek, a magyar polgári jogban a földbirtokban némely mellékes javadalmai, mint a vásári, bor- és húsmérési, némely rév- és vámjog stb.; 1848 előtt a kilenczed- és tizedszedési jog is; melyek királyiaknak azért neveztettek, mivel többnyire (különösebben a törvényeken alapuló kilenczed és tized kivételével) királyi adomány utján szereztettek (Hármastörvénykönyv I. rész 23, 78. czímek, II. rész. 9. czím stb.) Királyi pálcza, királyi szék, királyi korona. Királyi udvar, palota, kert. Királyi város. Királyi törvényszék, királyi tábla, királyi személynök, királyi ügyész, királyi ügyek igazgatója (director causarum regalium) stb. Iratokban rövidítve: kir. v. k. Kir. hivatal. Cs. k. tanácsos.