, (ki-rág) ösz. áth. Szoros ért. valamely testet fogakkal rágva kilikaszt, vagy kikoptat. Az egerek kirágják a bőröket, a molyok a szöveteket; a szú kirágja a fát. Szélesb átv. ért. mondják némely nedvekről, evekről, melyek bizonyos testeket mintegy kiesznek, kikoptatnak. Az úgynevezett csontszú kirágja a csontokat. A választó víz kirágja a vasat. A fene kirágja a húst. Fene rágja ki! (átokszó).