, (ki-potyog) ösz. önh. és gyak. Mondják bizonyos térbe zárt, szorított, rejtett kisebb nemü testekről vagy testrészekről, melyek rést kapván, egymás után kiesnek. A likas zsákból, kosárból kipotyog az alma, dió, burgonya. Szoros értelemben csak oly kihulló testekről mondják, melyek leesvén poty tompa hangot adnak, pl. a lágyabbféle húsos gyümölcsök. Gyakran használtatik, de nem szabatosan, kihull értelemben is, pl. Kipotyognak a fogai, könyei; szabatosabban: kihullanak. V. ö. POTYOG, HULL.