, (ki-pattan) ösz. önh. 1) Bizonyos korlát közé szorúlt szilárd test helyéből pattanva kiugrik, kiszökken, kiszakad. Kipattan a hordónak, a pezsgős palaczknak dugasza. A megszáradt faedény dongája kipattant. 2) Átv. ért. mondják piros, pozsgás emberről: majd kipattant orczájából a vér, máskép: kicsattan; vagy igen felpuffadt hasról: majd kipattan a hasa, úgy ellakott. 3) Képes kifejezéssel mondják haragos emberről, midőn haragja kifakad. 4) Szintén képes kifejezéssel am. valami a beszédben, beszédközben önkénytelenül világosságra jön. Szájából egyszerre csak kipattant, hogy
Ez értelemben másként: kipottyan. V. ö. PATTAN.