, (ki-ki) V. ö. KI, (3), kétszerezett visszahozó névmás, am. bizonyos sokaság közől mindenki. Kiki látja közőletek, hogy beteg vagyok. Kiki tegyen úgy, mint legjobbnak véli. Kiki a maga szerencséjének kovácsa.
"Mert így kiki e világon boldog lehet,
S e világi jókbul is legtöbb részt vehet."
Népd. (Erdélyi J. gyüjt.).
A ragokat mindkettő felveszi: kinekkinek, kitkit, kivelkivel, kitőlkitől stb. Kinekkinek közőletek öt forint jár. Kitőlkitől megvették a vámbért. Fölcserélhető mindenki szóval; régiesen: kimind, pl. a Döbrentei codexben, Pesti Gábor meséiben, a Passióban stb. V. ö. KI.