, (ki-papol) ösz. áth. 1) Tulajd. ért. a pap valamit hivatalosan a szószékről kihirdet. Minden templomban kipapolták, hogy egyházi zsinat lesz. 2) A hitszónok valakire czélzással van templomi beszédében. 3) Átv. ért. mondják oly emberről, ki titkot nem tart, hanem mindent nyilván kibeszél. Körülbelül egy értékü a kilocsog, kifecseg, kidobol, kitrombitál, átv. értelmü igékkel. V. ö. PAPOL.