, (ki-önt) ösz. áth. Valamely nedvet illető öbléből, edényéből öntve kifolyat. Kiönteni a moslékot. Kiönteni a korsóból az átmelegült vizet. Átv. ért. mérgét, haragját kiönteni, am. a belül forró mérges, haragos indulatnak szabad nyilást adni. Önható ért. mondják nagyobb vizekről, folyókról, midőn rendes határaikon túl kifolynak, kiömlenek. Kiöntött a Duna, Tisza. V. ö. ÖNT.