v. ~RÁNDIT, (ki-rándít) ösz. áth. 1) Valamit rántva, kikap, kiragad. Kirándítani a sárba sülyedt szekeret. Oly erős lábon áll, hogy lehetetlen kirándítani helyéből. 2) Kezet, kart, lábat erőszakosan, és visszás rántás által csuklójából kimozdít. A gödörbe bukkant ló kirándította a lábát. Birkózásban kiránditani a versenytárs karját. V. ö. RÁNDÍT.