, (ki-měgy) ösz. önh. 1) Valamely térnek belsejéből kifelé tartott irányban megy, távozik. Kimenni a házból, faluból, városból. Kimenni a mezőre, falura, erdőre. Kimenni valahová gyalog, lóháton, kocsin. 2) Átv. ért. mondják olyas dologról, melyet elfeledünk. Kiment az eszemből amit mondani akartam. Amit ifju korában tanúlt, mind kiment a fejéből. V. ö. MĚGY.