, (ki-ölt) ösz. áth. Általán, valamely testet valamely szorulaton kiszúr, kitol, kinyomít. Különösen 1) Nyelvet kiölteni am. a szájból nagy kin, fáradság, lankadás miatt, vagy gúnyolódva kitolni. Nagy erőködésben a nyelvét is kiöltötte. 2) Kezeket kitölteni am. a ruhának ujjából kitolni. 3) Mondják csigáról, midőn szarvát kitolja. Csigabiga, öltsd ki a szarvadat, tejet vajat adok, holnapra is hagyok. Gyermekrím. V. ö. ÖLT.