, (kény-cs-ěz) áth. m. kincsěz-tem, ~tél, ~ělt, par. ~z. 1) Kincset, vagy kincseket gyűjt, szerez. "Ne akarjatok kencsezni magatoknak kencset földön." Nádor-codex. "Ne akarjatok kéncseznetek tü magatoknak kéncseket földön." (Müncheni cod. Máté. 6.) 2) Átv. ért. halmoz, gyűjt. A bűnös veszedelmet kincsez magára. 3) Valakit kedveskedésből, szerelemből kincsének, kincsem-nek czímez. A nyájaskodó legény kincsezi kedvesét.