, KINLÓDIK, (kín-ol-ó-dik) belsz. m. kinlód-tam, ~tál, ~ott. Törzsöke az elavult kínlik, am. kínban szenved, kínja van. Kínlódik pedig am. kínt szenvedő állapottal vésződik, vagy magát kínozva bajlódik valamivel. Kínlódik a karóra húzott, mozsárban törött ember. Éles, szakgató betegségben kínlódni. Valamely nehéz, sulyos munkával kínlódni. Gonosz férjjel, rosz gyermekkel kinlódni. V. ö. KÍN.