, KIREPŰL v. ~REPÜL, (ki-rěpűl) ösz. önh. Repülve kiszáll, kimegy, eltávozik kifelé. A ludak kirepűltek a kert alatti tóra. A sas kirepűl fészkéből. Átv. ért. hirtelen, sebesen kimegy. Ácsi biró gyönge menye, kirepűlt a szőlőhegyre. (Nép-gúnydal). Néha am. feledésbe megy. Amit oskolában tanult volt, már mind kirepűlt fejéből. V. ö. RĚPŰL.