v. ~PUSZTUL, (ki-pusztúl) ösz. önh. 1) Egészen, mindenestül, végképen kivesz. A patkányok kipusztultak a házból, malomból. 2) Végképen elmegy, kivándorol. Némely családok egészen kipusztultak e városból. Pusztulj ki innen! 3) Végső szükségig mindenéből kifogy. Gazdag ember volt, s vénségére mindenéből kipusztúlt. V. ö. PUSZTÚL.